2013. november 2., szombat

Nemzetközi kiállítás

Eljött a november, itt a kultúra nap!
 Tegnap még a Halloween kapcsán öltözött be mindenki mindenféle jelmezbe. Sibujából mutattak éjszakai képeket. Gyakorlatilag nem lehetett menni a sok embertől, annyian voltak az utcán Halloweent ünnepelni. Sőt már szerdán az egyetem környékén láttam kisiskolásokat boszi jelmezben hazafelé menni. (Volt egy kislány, aki a Kiki a boszorkányfutár (Madzso no takkjúbin) című rajzfilm kis boszorkányának öltözött. Fekete zsákruha, óriási piros masni a hajában.)
 Az ősz hagyományosan a kultúra, a sport és az olvasás jegyében telik Japánban. November 3-án van a Kultúra Napja, mikor is többek között magas állami, ill. császári kitüntetésben részesülnek a japán kulturális, tudományos és művészi élet kíválóságai. Most olvastam, hogy a One Piece című manga Japánban már a 300 milliomodik eladott példányánál tart (persze ezzel nem pont a japánok olvasás iránti rajongását akartam bizonyítani). A sportélet is megélénkül ilyenkor. Csak ma rendeztek többek között golf, rögbi, foci, torna és szumó bajnokságot is. (Az előző három, mint a hagyományos japán sportélet része:))  Az utóbbi viszont az Oszakában megtartott 91. Országos Iskolás Szumó Bajnokság volt, ahol a győztes - Icsinosze Kóhei- a Japán Testnevelési Egyetem végzős diákja lett, és akinek a 180 centiméteres testmagasságához 160 kg-os testsúly járult, amivel végül mondhatni lehengerelte az amúgy hasonló méretekkel rendelkező ellenfelét a döntőben. 
 Japánban ma mégis a legtöbb ember talán a profi baseball bajnokság döntőjénk hatodik mérkőzésére figyelt, ahol is az eddig 3-2-es összesítésre álló Rakuten csapata a Jomiuri Giants (vagy ahogy mindenhol hívják: Kjodzsin=óriás) felett próbálta megszerezni a győzelmet és ezzel a bajnoki címet. (Sajnos még nem sikerült nekik. Győzött a Giants és ezzel egyenlített. Folytatás holnap.) 
 E hosszas bevezető után pedig jöjjön a nemzetközi fesztivál! Ilyenkor a Kultúra Nap körül rendezik hagyományosan az egyetemeken az egyetemi kulturális napokat (Bunkaszai), vagy a különböző kulturális társadalmi szervezetek találkozóit. Hozzám legközelebb a szaitama megyei Sintosin állomásnál lévő Kejaki téren megrendezett fesztivál volt. Sintosin egy elég nagy és modern állomás. Találtam egy vágányrajznak tűnő "művészi alkotást" a környékről, azon 48 pár sín volt feltüntetve állomásnevekkel együtt.


Az állomás közelében van a Szaitama Szuper Aréna, ami a maga max. 37.000 fős befogadó képességével elég nagy koncert és sportesemény központnak számít. Baseball meccsek, más sport mérkőzések, de MMA gálák is szoktak itt lenni. Ma is volt egy koncert épp, míg ott voltam.

Szóval elég nagy terek vannak, sok ember részére is van hely, nem okozott gondot a több mint 60 kiállító sátrának elhelyezése. Az alsó képen az összenőtt lombkoronájú Kejaki tér látható.

Egy ilyen rendezvényt úgy kell elképzelni, hogy kis egyen sátrakban az adott szervezet képviselői bemutathatják, hogy kik ők és mit csinálnak. Sokan árulnak is valamit, vagy épp adományokat gyűjtenek. A legtöbb helyen viszont az ételeké a főszerep. Én most a pakisztáni konyha remekeit kóstoltam és egy kis koreai csidzsimit, de volt mongol, orosz, equadori, egyiptomi, perui, stb. konyha is, vagy a The Gourmets sátorban francia, olasz, stb. sütiket lehetett vásárolni. Mindenhol könnyű és egyszerű ételek, viszonylag olcsó áron.

Aztán ahogy megtölti az ember a hasát, már tud koncentrálni a sátrakra. Nagy arányban voltak képviselve a kulturális csoportok, a valamit oktató szervezetek vagy épp a környéken lakó idegen ajkúak szervezetei. Vicces volt, mikor az orosz, a perui, vagy épp egy bangladesi ismerősömmel találkoztam ő közös nyelvként a japánt használja. A Japán Alapítvány is részt vett az eseményen. A sátorban egy perui srác és talán vietnámi lány segített. Láttam eszperantó sátrat, ahol még próba órát is lehetett venni. Modjuk nem láttam, hogy akkor olyan sokan tolongtak volna kipróbálni. A kedvencem egy önkéntes japán nyelvtanár szervezet fényképes élménybeszámolója volt, ahol két hölgy a Guinness sörgyár előtt volt lefényképezve. Volt akik adományokat gyűjtöttek bangladesi iskolának, volt akik a lányok iskoláztatásáért küzdöttek és voltak akik az erős nők szervezetét képviselték. Természetesen volt világbéke sátos is. A színpadon különféle nemzetek táncaival ismerkedhettek meg az érdeklődők, de voltak mostanában népszerű előadók is.

 

 

És hogy ehhez hogyan viszonyulnak maguk a japánok? Nagyon sokan voltak kint a renezvényen és nem hiszem, hogy csak az ételek miatt. Maguk is elég sok sátorban segítettek, ha kérdezett az ember valamit, szívesen válaszoltak. Sokan jó kis családi programnak vették és sokan kis gyerekkel együtt látogattak ki a fesztiválra.

 Hazafelé menet láttam egy esernyőt ferdén betéve egy kerítés kiszögellésébe. Nocsak, gondoltam nem szokott jellemző lenni, hogy valaki csak otthagy egy esernyőt kinyitva az utcán. Gondoltam lefényképezem, mint bizonyítékot, hogy lám-lám a japánok is szemetelnek. Ismét csalódnom kellett. Ahogy a biciklivel visszafordultam és közelebb mentem láttam, hogy az ernyő nem ott van felejtve, hanem direkt van odatéve.
Kitaláljátok, hogy miért?