2014. január 29., szerda

Szató úr és a cipők


 A közelmúltban óriási figyelmet kapott és még most is borzolja a kedélyeket az a sajnálatos eset, miszerint a Maruha Nicsiro élelmiszeróriás egyik leányvállalatának, a főleg mirelit termékeket gyártó Aqli (japánul Akurifúdzu (bocsánat a kiejtés szerinti leírásért)) Gunma megyei gyárában őrizetbe vették Abe Tosikit azzal a váddal, hogy tavaly október 3-7 között összesen négy alkalommal az egészségre nem túl jó hatással lévő malathiont (egyfajta növényvédő szert)  kevert a mirelit élelmiszerekbe. Az indítékairól és a részletekről azóta is folynak a vizsgálatok, bár Abe beismerte tettét. Jellemző, hogy az érintett cégek honlapján az első oldalon egész oldalas bocsánatkérés található a dolog miatt, és azonnal országos akciót hirdettek a termékeik visszavételére.
 
 Sokkal könnyedebb hír viszont az, ami miatt ezt a bejegyzést írom:
A mai médiában szerepelt az alábbi hír, miszerint 450 pár női cipőt foglaltak le Szató úrnál. A luxus magassarkú cipők ugyanis nem Szató úr sajátjai voltak, hanem különböző klubokból szedte össze. Tokió és Ginza környékén "dolgozott" előszeretettel a női cipők eme nagy tisztelője -bár elmondása szerint egész Csiba megyéig is elment-, és ha már bejutott egy-egy ilyen klubba, akkor alaposabban körül is nézett. Az egyik utolsó fogása egy Ginzában lévő klub volt, ahol  16 hostess cipőjét, rúzsokat és egyéb tárgyakat pakolt össze 550.000 jen (kb. 1.300.000 Ft) értékben.  Balszerencséjére azonban január elején lefülelte az aktuális rablás helyszínéül szolgáló klub alkalmazottja, mikor be akart jutni a helyre.
Szató úr szerint "a magassarkú cipőket öröm volt begyűjteni és a klubok valódi kincsesbányáknak számítottak."
a rendőrség által lefoglalt bizonyítékok...
 
Namármost. Én megértem, ha valaki történetesen a magassarkú női cipőket szereti. Láttunk már ilyet akár híres sorozatban is, ami az amerikai nagyváros és a tesi kapcsolat címen fut(ott). Gyűjtötte talán? Lehet. De több mint 450 darabot?!
Arra is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a cipőkkel? Esetleg meghirdetnek egy "mindenki, aki úgy gondolja, hogy a saját cipője ott van" típusú szembesítést, ahová elmehet az összes hostess, akinek a közelmúltban tűnt el a cipője? Majd ha bizonyítani tudja, hogy övé a cipő, akkor hazaviheti? Ki tudja? Lehet,  hogy a rendőrség női állományának magassága nő meg hirtelen kb. tíz centit...
 

2014. január 21., kedd

A töpörtyű és a magyarok

 Három hete kezdtem egy bejegyzést írni "legbizarabb" tv-s élmény felvezetővel. (most tegyük félre, hogy még mindig nem fejeztem be...) Az élet mindig felülírja az ilyen "leg"-es fogadkozásokat. Mindig van lejjebb...
 Nemrég lettem tagja egy közösségi oldalon egy csoportnak, ami a Japánban élő magyarokat tömöríti. Onnan hallottam, hogy a 6-os csatorna (RSK TV, nálunk TBS) ma este, a Szekai no nihondzsin cuma va mita! (talán az így látták a világban élő japán feleségek fordítás lehetne jó rá) című műsor témája egy Magyarországon élő japán háziasszony, az ő családja, története lesz. Megnéztem a műsort és megint csak el kell mondanom, hogy tudok új élményekkel gazdagodni.
 De inkább nézzük is mi történt. Történetünk főhőse Asztalos Maszami (talán nem baj, ha név szerint említem, kb. 128 millió potenciális néző láthatta rajtam kívül a műsort) Budapesten egy III. kerületi házban él férjével és három gyönyörű gyerekével. Bemutatták a családot, a környezetüket, és megismerkedésük történetét. Nagyon érdekes volt és persze rögtön nosztalgikus érzések törtek fel bennem a Gellért fürdőt, a budapesti vágóképeket vagy a Balatont látva. Kiderült, hogy a hölgy családjában sem mindenki örült először a vegyes házasságnak, de aztán jó vége lett a dolognak.
 
 A műsor a mindennapi életük bemutatásával folytatódott. Jött a reggeli és előkerült a rádo, azaz a zsír. Merthogy a családfő bizony minden reggel azt eszik. Jóízűen és mosolyogva -Maszami szan legnagyobb bánatára- a család többi tagjával együtt. Előkerült a szalonna is, jól indul a reggel. A kalóriaértékekre roppant nagy figyelmet fordító japánok itt már elszörnyedtek, mivel az elfogyasztott kalória 1.800 kcal volt, ami az egész napi mennyiséget fedezi. Náluk. Mert hogy nálunk ezután jön a java! A háziasszony elindult bevásárolni a Csarnokba. Közben mutatták a világörökség részét képező földalattit -megint csak nosztalgia- és a Csarnokot. A vásárlás aztán gyorsan egy bizonyos dolog felé terelődött. Nem kerülgetem sokat: a központban a magyarok kedvenc rágcsája a töpörtyű állt. (ők mondták) Itt már nem bírta több celeb vendég. Ahogy a képeken is látszik, bizony kiült az arcukra a véleményük honfitársaink kedvencén.

 
 A stáb több vásárlót is megkérdezett, hogy a zsír meg a töpörtyű tényleg ennyire, és kiderült, hogy igen. Innen nem volt megállás! Ellátogatott a forgatócsoport a családfő szüleihez is. Persze ott is zsír és töpörtyű, meg hagyma. A stúdió forrong.




 
 Eljön a kegyelemdöfés. Végigkísérik a töpörtyű készítését. A stúdió kitör. Szép részletesen mutatják, hogy miből, hogyan és milyen lesz. Aztán a stúdió meg is kóstolhatja a valahonnan szerzett töpörtyűt. Az egyik bátor tesztalany -gyakori gasztro-műsor (bár nem tudom, hogy lehet e így hívni az olyan műsort, amiben az a lényeg, hogy sorra járják az éttermeket, étkezdéket egy jó ebédért) szereplő-, nem tudta hová tenni a tepertő ízét, míg a többiek fogalmazzunk úgy, nem tudtak barátságot kötni a jellegzetes ízzel.
 Mindenközben két magyar közreműködő is volt a stúdióban, Szandi és Adrienn, mindketten már tíz vagy annál hosszabb ideje élnek Japánban. Ha jól emlékszem mindketten elmajszoltak egy kis töpörtyűt.
Itt még előkerült a csipsz adó, meg a mindennapi testnevelés, és a paprika, mint nélkülözhetetlen vitaminforrás.
 
 A műsor folytatódott tovább. A következő téma a magyarok természete, jelleme volt. Hát igen. Ez sem lett az este folyamán az országimázs legerősebb eleme. Sajnos kiderült, hogy borúlátóak vagyunk, elég sötéten és pesszimistán látjuk a dolgokat. A legjobban az az egyetemista riportalany tetszett, aki most került be a felsőoktatásba. Eddig azért ő is örült. Majd jött a ráerősítés a sztereotípiára, hogy de neki ez nagy nehézséget is jelent, mert kiderült, hogy be kell fizetnie a tandíjat*. És mégis mennyit? Kb. 2.500 jent. A stúdió fetreng a nevetéstől.
(*itt egy kis javításra szorul a mondat, lásd lent a kommentekben)
Találtak még pár borúlátót is, hogy aztán jöjjön a következő pont. Megtudtam, hogy nagyon hiszünk a jóslásban. Rögtön el is látogattak egy jóshoz, ahol kiderült az egyébként fiatal és egészségesnek tűnő tanácsért érkező hölgyről a születési dátum alapján, hogy balsorsának oka, hogy egyik előző életében boszorkány volt és bizony csúnya halállal halt...
 
 Itt rögtön összehozták az öngyilkosságok magas számával az előzőeket. Kis kettősséget látott az egyik műsorvezető a gyönyörű fővárosunk -a Duna gyöngye elnevezése és a csodás esti panoráma-, ill. a sok-sok pesszimista és öngyilkos között. Nosza a magyar vendégek segítettek összekapcsolni a dolgot. A Lánc-híd például úgy került elő, mint az öngyilkosok egyik kedvenc helye. Hogy legalább valami szépet látva haljanak meg ahogy leugranak...
 Utolsónak hagyták még a Himnuszt. Ez számomra bonyolult téma, de ha a műsor szemszögéből és a japánok oldaláról nézem, akkor bizony a japánra lefordított és kielemzett himnuszunk sem mutatott sok pozitívumot. Az egyik idősebb celeb vendég a végén már-már megsajnálta Szandit és Adriennt a sok borzasztó dolgot hallva.

 
Hár nagyjából így láthatta ma este a tv előtt ülő japán polgár Maszami szan életét a távoli, pesszimista, zsír és töpörtyűevő országban...
Nem csodálom, hogy ezek alapján a műsor alatt az volt a felirat, hogy most már gyere haza Japánba!
 
Mindig van lejjebb. Kíváncsi vagyok mi lesz a következő.
 

2014. január 18., szombat

Központi vizsga

 Ami nálunk a májusi érettségi vizsga, az itt az Egyetemi Felvételi és Központi Vizsga, azaz a Nyúgaku siken-szentá siken. Minden évben a január 13-a utáni első hétvégén tartják. Idén ez január 18-19-e, mert hogy két nap rendezik a vizsgát. Ebben az évben egész pontosan 693 helyszínen, 560.627 diák részvételével. Első nap földrajz-történelem (világ és japán) ,állampolgári ismeretek, nyelv, idegen nyelv (írásbeli, hallgatás) tantárgyakból. Második nap pedig természettudományi ismeretek (fizika, kémia, biológia, és általános tudományos ismeretek A, B csoport), matematika I, II témakörökben kerül a megszerzett tudás megmérettetésre.
A japán percizitásra utal, hogy a mai országos médiában is megjelent a Jamagucsi Egyetemen történt eset, miszerint a vizsgát felügyelő tanár a kezdési idő előtt tíz perccel elkezdte a vizsgát. Természetesen közben észrevette a tévedést, azonnal leállította a vizsgát, majd a rendes időben elkezdhették a diákok az írásbelit... 
Sizuoka megyében pedig a sinkanszen vonat késése miatt kezdték később a vizsgát három helyen. (mindezt az országos hírekben...) Holnap lesz aztán a vizsga második fele. Ilyenkor ezzel foglalkozik a sajtó. Mutatják a vizsgára igyekvő, vagy épp a korábbi napok valamelyikén egy szentélyben imádkozó diákokat.
 És hogy mire jó ez egész? A középiskola végén ugyan van egy záróvizsga, de annak az eredménye nem számít a felvételin. Mivel a felvételi az ez a vizsga a legtöbb helyen. Országosan a felsőoktatási intézmények- mind az állami, mind a magán egyetemek- több mint 90%-a ezt a vizsgát tekinti mérvadónak. 
Az eredmények februárban kerülnek nyilvánosságra, április elsején pedig indul a tanév.
A vizsga tartalma és tárgyai viszonylag gyakran változnak/változtak. A feladatokat egy 400 tanárból álló tanári gárda végzi, ahol a vizsgafeladatokat 24 csoportra osztva készítik a tanárok. Ők egyébként két évig lehetnek vizsgafeladat-készítők, majd cserélődnek. A vizsgára 2010-től már korábban szereplő feladatokat is újra fel lehet használniuk, addig tilos volt. 
A vizsgaprocedúra rövid menete az, hogy előző év szeptember végétől október elejéig lehet a vizsgadíjat befizetni a postán. Ez két vizsgatárgy esetében 12.000 jen, három, vagy a fölötti tárgy esetében 18.000 jen (kb. 27.000, ill. 43.000 Ft). Ez után október elején kell a befizetésről szóló papírt a személyes adatokkal a Központi Vizsgabizottsághoz elküldeni. Érdekesség, hogy -a vizsgaközpont szerint- a jelentkezők közül sokan rosszul töltik ki a "neme" rubrikát :) .Azután október végén-november elején a vizsgaközpont küld egy visszajelzést. Akik abban az évben fejezik be a középiskolát viszont nem kapnak ilyet személyre szólóan, hanem az iskolájuk. Decemberben aztán érkezik a központtól a kitöltendő papírpaksaméta. Ebben benne van, hogy hol lesz a vizsga helyszíne, időpontja, stb. (Az időpont egyébként 2008-ig január harmadik hétvégéje volt). Megtörténik a vizsga, majd utána három nappal megvan az első nem végleges közzététele az átlagpontoknak. Öt nap múlva pedig közzéteszik, hogy kell e az elért pontokkal kapcsolatban igazítást végezni. Rendeznek utóvizsgát is egy héttel a rendes vizsga után. Február 7-én végleges eredmény az elért átlagpontokról. Magyarországon még csak most indul sok családban a gondolkozás, hogy mi is legyen a végzős gyerekkel, Japánban meg már lassan vége a vizsgának... 

2014. január 2., csütörtök

Új év új bejegyzés

 Az év első bejegyzésében Boldog Új Esztendőt szoktak kívánni, én is ezt teszem. Remélem a ló éve mindenkinek jó év lesz, sok-sok örömmel, sikerrel, az újévi fogadalmak beteljesülésével! 
Nagyon régen írtam, rengeteg minden felgyűlt, amit szeretnék megosztani. Ezért is előfordulhat majd, hogy néhol nem időrendben következnek a bejegyzések, vagy lehet, hogy már aktualitását vesztett dolgok kerülnek elő témaként. 
Nem is tudom hol kezdjem. Nekem az idei a második év végém-újévem Japánban. Az első japáni szilveszterem kilenc éve volt. Akkor december 31-én éjszaka az aszakuszai Szenszódzsi templomban voltunk a párommal kb. százezer ember társaságában. Emlékszem a nagy forgatagra, éjfélkor a harangkongatásra. Most viszont "otthon", nyugodtan töltöttük a szilvesztert. Az egész nap különösebb tervezés nélkül zajlott, egy kis bevásárlással, sétálással. Már délelőtt jól indult a nap, mikor is a Docomo telefonos üzlet előtt mobiltelefonokat válogattunk. Na nem a legújabb szumaho-t, (smart phone) azaz okos telefont akartunk beszerezni, hanem a korábbi modellek műanyag másolataiból szemezgettünk kifejezetten oktatási célra. Ezek  az utánzatok párszáz jenért voltak kirakva két dobozba. Kiválogattunk öt darabot majd bementünk fizetni a boltba. Nem volt nálam csak 10.000 jenes. (a jól kereső japán tanár), mire az eladó inkább valami aprót kért. Én lobogtatom a kezemben Fukudzava Jukicsi-t (ő van a tízezresen) , az eladó meg egyre kevesebb összeget mond, hogy neki annyi is elég, meg ráadásul év vége van kedvezményt ad. Erre én próbáltam bizonygatni, hogy nálam vagy nagy pénz van, vagy csak pár jen apró. Az eladó végül a kinyújtott tenyeremből kivett 50 jent, hogy annyi is elég lesz. Ez egyébként az eredeti ár 20-ad része volt. Tényleg nem az összeg miatt, de jól esett a dolog. (Vagy lehet, hogy csak szabadulni akart már tőlünk?)
A zsákmány:


 Rögtön utána a boltban Azabu városrész volt tűzoltó parancsnokával hozott össze a sors. Persze ez csak később derül ki, először csak annyit láttunk, hogy egy idegen emberke - japán létére meglepő nyíltsággal- próbál angolul szóba elegyedni velünk. A travel szónál mondjuk elakadt, de japánul segítettünk neki, hogy mit is csinálunk. Nem akadt fent a dolgon, csak folytatta tovább angolul mondandóját. Néhány érdekes részletet még elárult életéből, majd ment tovább vásárolni. Kora délután tovább folytatódott a megnyíló japánok sora, egy másik áruházban az eladó elegyedett szóba velünk a kasszánál. Ráadásul egy másik apuka és kis iskolás fia is ott várakozott, és ők is próbáltak szóba elegyedni velünk. Pontosabban a kisfiú angolul tanult és az apuka jó gyakorlási lehetőséget látott bennünk a fia számára. 
 Idén kilenc nap szünet van egyben, ami még Magyarországon is jól hangzik. Japánban a szilveszter és a január harmadikáig tartó újév inkább családi körben töltött ünnep. Sokan hazalátogatnak ilyenkor- óriási forgalmat okozva az utakon és a közlekedésben- hogy a bővebb családdal együtt ünnepeljenek. Aki pedig nem utazik, az vásárol az ünnepekre. A nagy áruházak már az év végén is nagy leárazásokkal csábítják a vásárlókat. Az élelmiszer részlegen pedig mi egyenesen tömegeket találtunk. Pedig már elsején is rendes nyitvatartással üzemelnek a nagyobb élelmiszer áruházak. Kicsit otthoni hangulatom lett. Ott is mindenki kb. egy évre elegendő készletet próbál felvásárolni az ünnepek előtt, hogy utána még egyszer bevásároljon az ünnepek után. A fogyasztói társadalom szóval itt is működik, 31-én tömeg a boltokban. Egyébként az egész december arról szól, hogy mindenhol karácsonyi díszek, karácsonyfák, szól a karácsonyi zene. Gyönyörű díszkivilágítás az utcákon. Aztán pl. a centerhez közeli áruházban december 25-én fogták az egész karácsonyi díszítést és leszedték, hogy felkerülhessen az újévi díszkínálat. 

Roppongi Hills bevásárlóközpontban egy karácsonyfa. A díszeket érdemes figyelni. Kb. ezer db kis mikulás és egyéb dísz van az állványon.
 Közelebbi kép.
 Az épület mögötti parkban alakították ki ezt a fényjátékot, kb. futball pálya méretben. Egyébként a kb. öt-hat perces fényjáték az Emirates légitársaság reklámja.

Egy aranyos reklám Sibujában egy curry üzlet ajtaján...

Minden eladó egyensapkában...

Egy 100 jenes bolt mikulás ruha választéka...

Karácsony környékén megindul az adománygyűjtés. Ómija állomás előtt az aktivisták.

Újév előtt szokás fenyőágat, rízsszalmából készült díszt és egyéb dolgokat a bejárati ajtó elé rakni, vagy a házban mocsi-t, rízspogácsát díszítésként kitenni. Ismerősöknek, rokonoknak újévi üdvözlőlapot küldenek, akár több száz darabot is. Lejjebb az egyik kedvencem...  


Szóval közeledik az este, nyugalomban töltjük az időt, de azért a tv-t is bekapcsoltam, kíváncsiságból milyenek is a japán tévéadások szilveszter este? 
Nos, ez a döntésem életem eddigi egyik legbizarabb tv-s élményemet hozta el nekem. 
De erről majd a következő bejegyzésben...